Építs
egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán
építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova
mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol boldog vagy.
Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni,
téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni,
megoldásokra találni... Erről szól az út, meg arról, hogy a
régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése