Levenném
az álarcom, hogy láthasd a valódi arcom, de mondd, mégis minek,
ha téged nem érdekel? Minek mutassam a szemem olyannak, aki nem tud
olvasni belőle? Hogyan is tudnál olvasni belőle? Hogy is várhatnám
el, hogy megértsd, amit mondani akarnék, ha hallani sem akarod? Minek is szóljak egy szót is, ha te úgy is másnak hallod, amit
mondok? Másnak akarsz látni, másnak ismerni. Hát tedd azt. Képzelj el valakit a helyembe, alkoss magadnak egy képet. Én meg
életre kelek. Talán lesz valaki, akit érdekel a mondanivalóm és
meg sem kell majd szólalnom. Lesz, aki érteni fogja, amit a szemem
elmesél.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése