Ne
bánd, ha még nem jött, nem véletlenül nincs még itt. Lehet,
hogy elsétálnátok egymás mellett, ha most toppanna be az
életedbe. Észre sem vennétek egymást, és nem lenne varázslat,
meg semmi. Talán pont az a baj, hogy néha annyira akarjuk, hogy
belekényszerítjük magunkat valamibe, bármibe, csak azért, hogy
érezzük azt, amiről azt hisszük éreznünk kellene. Aztán
eltelik egy hét, meg még egy, és rájössz, a varázslatnak jönnie
kell, és nem neked kell össze erőszakolnod. Várj türelemmel,
fejlődj, haladj, járj nyitott szemmel, és vedd észre, ha az
utadba kerül. Mert bizony az utadba fog.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése