Ő
kell nekem. Akármit is követett el ellenem és bármit fog
elkövetni ezután, akkor is csak ő kell. A szeplőivel, a magányos
életével, a halk szövegével, az értelmes szemével. És a
szájával. Hogy megint érezzem legalább egyszer, amit vasárnap
éreztem. Hogy remeg körülöttem a levegő, mint a forró kályha
körül.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése