Rettegsz,
már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ.
Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy
valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán
azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet
addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől
elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat,
amikért érdemes élni? Ne rettegj, merj. Próbáld ki a szíved,
hagyd, hogy szeressék, és tanítsd meg, hogy szeresse, ha szeretik,
hogy elfogadja azt, amit kap, és még véletlenül se támadjon, ha
valaki szebbé akarja tenni az életét.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése