Szomorú
vagyok, mert tudom, annak ellenére, hogy a közös emlékeink örökké
az én tulajdonomban lesznek, a jelenben és a jövőben már sose
kapom meg tőled újra ezt a boldogságot. Szomorúvá tesz, hogy nem
jutott nekünk több, hogy nem kaptunk több közös percet az
élettől.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése