Teljes
szívemből szerettelek, minden szavammal és tettemmel, a
mosolyommal, az életemmel. Szerelmesen szerettelek minden órában
és percben, minden másodpercben. Nem azért, ahova tartozol, ahogy
kinézel vagy amit birtokolsz.... Azért szerettelek, mert te voltál
nekem a minden, az a részem, ami úgy éreztem, hogy mindig is
hiányzott belőlem. Boldog voltam veled, már csak attól boldog
voltam, hogy léteztél, hogy itt vagy velem...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése