Az
út nem az ajtón túl kezdődik... Hanem éppen ott, ahol állsz.
A lábad alatt. És ha nem lépsz, akkor az ajtóig sem jutsz el.
Lehet, hogy kevésnek érzel egy lépést, de ha azt sem teszed meg,
sosem látod meg az utat az ajtón túl. És a holnapot sem. Mert a
holnap sem "majd" kezdődik, hanem most. Ma. Minden holnap
a mában indul, és lehet, hogy kevésnek tűnik a mai tett, de
holnap látod az eredményét. A mai "kevés" a holnap
"mindene" lesz. Csak indulni kell. A mában. Az ajtó
felé. A holnap felé.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése