Ma még
rád gondolok. Ma még minden ellenére szeretni foglak. Ma még
elhiszem, hogy hullanak értünk csillagok. Hogy egészen régen volt
már, de egy összerezzenés idejére szerettél. Ma még. Holnap már
nem leszek képes. Holnap már fel fogok ébredni. Most
összegyűjteném minden könnyem, messze hordják az emlékeket. De
azért büszke vagyok végtelenül. Mert minden egymás tépkedése,
héja-nász ellenére egy apró törékeny részed végig kísér,
egy életen. És ott lesz bennem, mert nekem fontos, hogy ismertelek.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése