Nézd.
Könyörögni nem fogok. Már nem. Elmúltak azok a percek, órák.
Ha nem kellek, nem kellek. Megyek tovább. Nyitott vagyok, esélyt
adok, de nem örökké. Nem vagy az, akinek többet kellene adnom,
mint bárki másnak. Ha nem tetszem, ha nem akarsz teljes valómban,
ha nem teszel értem, értünk, akkor menj, hagyj, lépjünk tovább.
Az idő véges, a pillanat rövid. Nincs értelme olyanért küzdeni,
ami nem éri meg. Aki nem érdemli meg. Tudom, hiszem, látom, hogy
mindig jönnek újak. És egyszer meg fog érkezni az életembe, az,
akiért nem kell küzdeni. Aki vágyni fog rám. Akinek nem kell a
figyelméért játszanom. Aki pont olyannak fog szeretni amilyen
vagyok.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése