Ráébredünk,
hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak,
örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen
hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből,
nem igazán vannak érzéseink… Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek
ez a kábultsága nem végleges-e? (…) A szerelmi bánat többi
eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése