Virágokat
akarok kapni, szerelmes szeretnék lenni, ki akarom nyitni a szívem,
és nem attól félni, hogy mi lesz, ha összetörnek. Attól nagyobb
kárt senki sem okozhat, ha örökre egyedül maradsz és rettegsz a
szeretettől, attól a valamitől, ami éltet. Hidd el, hogy lesz
valaki, aki elfogad, aki szeret, aki egy percig sem kérdőjelezhető
meg, ha rólad van szó, mert a bástyád, a társad. Nem hiszek egy
olyan világban, ahol egyedül kell harcolni, drog, alkohol vagy
gonoszság mögé bújva élni egy életet, és elhinni, hogy ez így
van rendjén, mások érzéseivel játszva, miközben belül már rég
szétrohadtál. Szedd össze magad. Ez nem élet. Merj szeretni, mert
másnak is erre van szüksége. Minden brutalitás, függőség
mögött a szeretet igénye áll, az, hogy nincs figyelem, ami rád
irányul - de hidd el, hogy mindenféle baj nélkül is figyelhetnek
rád. Nincs szükség önsajnálatra, mártírkodásra. Mosolyogj,
szeress, nyisd ki a szíved, mert mindent meg fogsz kapni, amire csak
szükséged van. Csak végre merj már ember lenni, és elfogadni
azt, amit vagy - hiszen csak így fogadhatsz el másokat.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése