az
emberi kapcsolatok nagyon furcsák. már az, hogy egyszer csak együtt
vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam. együtt
eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes
vagyok belé kétségbeesetten, vele és csak vele szeretkezem,
esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán
hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen
tényleg vége.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése