Azokon
a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb
voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám
mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon,
amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a
zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer
meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor
hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt,
elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a
könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg
önmagam voltam.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése