Csak
két láb kell. Két olyan erős láb, amit nem tudnak kirúgni
alólad, vagy ha mégis, képes újra felkelni, lábra állni, lépni
egyet, leporolni magát, és ezredszer is folytatni az útját. Akkor
is, amikor újra meg újra elgáncsolják, akkor is, amikor már
senki sincs ott, hogy támogassa. Ne akarj mást, csak ezt. Merd
használni. Tudd, hogy elbír, hogy benne van a következő lépés.
Hogy képes a folytatásra.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése