Igazából
nem a remény hal meg utoljára, hanem a remény öl meg. Végül is
minden magányos szívet ő készít ki. Ő adja meg az utolsó
pofont. Akkor is, ha magunknak teremtjük meg, akkor is jön, ha nem
akarod. Könnyű elhatározni, hogy nem érdekel semmi, de nehéz
rájönni, hogy ezt nem teheted meg következmények nélkül.
Valahogy reggelre mindig letisztulnak a gondolatok. Más színben
kezdjük látni a tegnap estét, jó esetben nem gondolunk rá
többet. Meg kell tanulnod, hogy nem kell minden lehetőséget
kihasználnod, nem kell, hogy a részese legyél valaminek, ami nem
létezik. Maradj azon a helyen, ami neked való. Ott ahol nem élnek
csalók, csak mesebeli lények. Ezer elrontott nap sem ér fel egy
olyannal, amiért érdemes volt élni...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése