Kitudja
mióta futjátok ugyanazokat a köröket. Akár 5-10 te magad sem
számolod már. Van az az ember, akit lehetetlenség kitörölnöd az
életedből, mert ha akarod, ha nem örökre nyomott hagy benned. És
van az, akivel ostobán kergettek valamit, ami sosem lesz teljes,
akivel el kell fogadnod azt, hogy nem tartoztok össze. Igen rohadt
nehéz, és sokszor inkább évekig élünk vakon abban a hitben,
hogy majd visszatér, mert még nem állunk készen arra, hogy
elengedjük. De az idő telik, és egy napon megfogjuk kérdezni majd
magunktól azt, hogy megérte? Megérte várni valakire, és
elhessegetni mindenki mást? Vagy be merjük vallani azt. hogy
elszúrtuk. Nem kell bátorság ahhoz, hogy őszinték legyünk
magunkkal, bátorság mindössze ahhoz kell, hogy továbbmenjünk
nélküle. Mert az idő, az idő az bizony nem garancia semmire.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése