Mily
tragédiának éljük meg, mikor éveken át keressük Őt. Aztán
idő közben meg is találjuk a személyt, aki felér hozzánk.
Viszont valamiért az élet közbeszól, hogy bár megtaláltad, még
sem lehettek együtt. Még nem, vagy talán sohasem. Próbálsz
tovább lépni, jönnek próbálkozások, személyek, akik bár
megközelítenek, még sem tudnak felérni hozzád. Nem úgy, mint Ő.
Hiába vagy netán boldog, hiába vagy valakivel, mégis Ő rá
gondolsz mellette, s a legcsendesebb perceidben szintén. Hogy mi
lenne HA, milyen lenne Vele, Vele átélni mindezt. Érzed ezt az űrt
senki sem lesz képes betölteni, csakis Ő. Nem minden kapcsolat
hivatott beteljesülni, azonban jó azt remélni, hogy egyszer minden
a helyére kerül. Akár Ő mellette, vagy netán jön majd valaki,
aki betölti és felülírja a mindenkori űrt.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése