Mindannyian
mondtunk már zokogva ilyesmit: nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek
ezért a szerelemért. Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet
adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a
szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal
elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt
szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a
szeretetben rejlik a növekedésünk magva. (...) Aki szeret, az
legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit. Az
igazi szeretet a teljes odaadás aktusa...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése