Olykor
éveket húzol le olyan ember mellett, akivel már utad rég nem fut
össze. Talán a megszokás, vagy a félelem a változtatástól, az
egyedülléttől. Az is lehet, hogy még a csöppnyi szeretet, az
emlékek, ami összeköt kettőtöket. Viszont érzed, hogy nem jó,
nem találod mellette helyed. Mennél, maradnál, már magad sem
tudod. Viszont be kell látni, hogy ha már nem megy, akkor el kell
engedni egymás kezét, hisz az ember legszebb éveit képes
elvesztegetni csupán félelemből. Két embernek addig van maradása
egymás mellett, amíg tudtok mit mondani a másiknak, amíg a
kapcsolat, a másik fél folyamatosan tanít, többé tesz. Mikor van
miért, van kiért áthidalni a problémákat, együtt legyőzni
azokat, kéz a kézben. Együtt, egymásért, önmagadért.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Ez nagyon szép és igaz.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés