Soha,
soha ne ragaszkodj olyan valakihez, aki nem becsül meg téged.
Olyanhoz, aki már elmúlt. Olyanhoz, akivel kihoztátok a maximumot
kettőtökből. Te is megérdemled a boldogságot. Az őszinte,
odaadó, lángoló szerelmet. Az évek múlva is létező tiszta
szeretetet. Érezned, tudnod kell, hol van az a pont, amikor nincs
tovább. Mikor már nincs „mi”. Csak „te” meg „én”.
Külön, külön. Ez a pont mindig, mindenkinél, minden
életszakaszban, kapcsolatban és helyzetben máshol van. Azt kell
észrevenned, hol van a határ a magabiztos, összeszedett, jól
átgondolt harc, és az elkeseredett, reményveszett, izzadságszagú
küzdés között. Tudom, nehéz felismerni ezt a vonalat, de mikor
megérzed, azonnal lépj tovább. Hagyj abba mindent! Engedd el! Hisz
aki hozzád és az életedbe való annál nem számít sem idő, sem
tér, sem távolság. Semmi. Ő akkor is ott lesz. Később. Máshol.
Valahogy. Akárhogy. De újra jelen lesz. Aki pedig nem neked való
annál hadakozhat, viaskodhatsz, taktikázhatsz kifulladásig. Soha
nem lesz a tiéd.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Ez csak elmélet vagy volt már benne tapasztalatod is?
VálaszTörlésHa erősek az érzelmek, nehéz az eszünkre hallgatni.
inkább elmélet. sosem voltam az, akinek könnyen megy az elengedés. hiába tudtam, hogy az lenne a legjobb.
VálaszTörlés