Vannak
olyan pillanatok amikor elhisszük, hogy ez örökké tart, hogy nem
lehet vége... mind félünk a változástól. Rettegünk attól,
hogy, aki a legjobban szeret az elhagy minket. Tudod, vannak, akik
meg sem merik próbálni mert féltik a szívüket, de ezzel a
boldogságtól is megóvják, ami az egyik legjobb része lehet az
életnek. Nem tudhatjuk, hogy pontosan hol ér véget a múlt, és
hol kezdődik a jövő, mikor élünk a jelenben... de, ha ma vagy
holnap eltűnnék a világról, akkor azt szeretném, ha lennének
néhányan, akik azt tudják mondani, hogy jó volt szeretni ezt a
lányt.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése