Várlak… Nem
számít, hány nap telik el. Hogy csak egyetlen, vagy egy év, egy
évtized, egy élet… Nem kell, hogy ígérj. Nem várom. Semmit sem
várok. Semmit sem várok el. Nekem elég, hogy itt vagy. Hogy
türelmes voltál, türelmes vagy hozzám, hogy megtanítasz a
legnagyobb titokra, a szeretet titkára. Hogy minden pillanatban
érezhetlek. Most. A jelenben. A jövő pedig titok. És a
legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem
tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az
életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az
ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz. Amire
vigyázunk, amit védünk, óvunk… mint egy rózsát a búra alatt.
Szabadon védve… Én így gondolok Rád. Így várok Rád. Az időtlenségünkben.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése