A
félelem ragályos, az állandó rettegés, hogy soha nem találunk
olyan partnert, aki életünk végéig mellettünk marad. És e
félelem nevében bármire képesek vagyunk, arra is, hogy beérjük
valakivel, aki nem a legmegfelelőbb választás, de meggyőzzük
magunkat, hogy ő az igazi, az egyetlen, akit nekünk szánt a sors.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése