A
szerelemben mindig van egy nagy adag fájdalom, és annak lehetősége,
hogy valaki sérülni fog. A nők mindig azzal rontják el, hogy
túlságosan hamar elkezdenek tervezni, azt hiszik, ha görcsölnek
és mindenáron belekapaszkodnak a férfiakba, akkor majd mellettük
marad. Elég sok férfi mocskos dolgát tudom, hogy azt mondhassam,
hatalmasat tévednek. Megijednek a beléjük kapaszkodó nőktől.
Félnek tőlük. Elmenekülnek. Abban a pillanatban, amikor egy nő
elkezd túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez,
pénzhez... elszúr mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja
elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan
semmihez sem!
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése