Az
igazán nagy harcok nem mások előtt zajlanak, hanem mélyen,
legbelül. Olyan csatákat vívunk, amikről mások talán nem is
tudnak, hiszen nem érzékelik, mi meg inkább megtartjuk őket
magunknak. Azt hiszik, hogy ismernek, de csak a felszínt látják.
Ítélkeznek, közben semmit sem tudnak. Nem látják azokat a
könnycseppeket, amik meg sem születnek, csak belülről kínoznak.
Ők bizony a legalávalóbbak. Szétrombolnak mindent benned,
fájdalmat okozva, miközben soha nem születnek meg.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Egy hérosz lakozik bennem.
VálaszTörlés