Az
óceán sem csak felszín. Amin csak töredékét látjuk a
valóságnak. A felszín alatt kincsekkel teli mélység van.
Arannyal, gyémánttal, igazgyöngyökkel. És nekem nem elég
belőled a felszín. Nekem a mélységed is kell. Nem elég a
háromlépéses udvariasság és kedvesség, nekem a szenvedélyes
közelség is kell. Nekem nem elég a mosoly, az ölelés is kell.
Nem elég a szereteted, a szerelmed kell. Minden kell. Te kellesz.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Nagyon találó és tetszik az óceán hasonlat. Ha nem felejtem el és lesz olyan szituáció akkor biztos, hogy ellövöm.
VálaszTörlés