...azért
a szívem mélyén tudtam, hogy Adammel csókolózni igenis nagy
dolog. Onnan tudtam, hogy elöntött a melegség, amikor hazahozott
és a küszöb előtt újra megcsókolt. És onnan is, hogy egészen
hajnalig ébren maradtam és a párnámat ölelgettem. És onnan is,
hogy másnap egy falat se ment le a torkomon, és képtelen voltam
letörölni a mosolyt az arcomról. Pontosan tudtam, hogy az a csók
megnyitott egy ajtót előttem, amin gondolkodás nélkül
besétáltam.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése