én
egy normális, felnőtt kapcsolatra vágyom. olyan társra, aki a
gyermekeim apja lesz és a társam, akár egy életen át. akire
számíthatok, akinek számítok és aki rám is számít, bármi is
történik vele. aki számol velem. aki egyenrangúnak gondol, de aki
mellett gyenge nő lehetek. akire felnézhetek, mint egy igazi
férfire, minden szempontból. akit inspirálok. aki mellett
élményekkel gazdagszom. aki mellett kiteljesedhetek, mint nő, pár,
barát, szerető, a gyermekeink anyja és egyáltalán az élet
minden területén. mert bármennyire is lerombolódtak az ilyen
fajta álmaim, bármennyire is nehéz tervezni már, de én akkor is
hiszek még a csodákban.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése