Minden
válságban meg kell
halnia
valaminek
bennünk. Meghalnak az illúziók, amelyeket életünkről alkottunk
magunknak: az illúzió, hogy mi magunk is kézbe tudjuk venni
életünket; az illúzió, hogy megfelelően élve minden nehézség
elől kitérhetünk. (...) A válságban mindig meghal énünk egy
darabja.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése