Nekem
nem kellenek ígéretek, vagy túlzó szavak. Pontosan látom, ha nem
igaz. Nem kell, hogy minden percben rajtam járjon az agyad. Tedd a
dolgod, éld az életed. De mikor újra találkozunk, add nekem a
maximumot. Beszélj, érj hozzám, csókolj, perzselj a
tekinteteddel, égess a simogatásoddal. Már türelmes vagyok. Nem
sürgetek semmit. Várok, akire érdemes. Akiért megéri harcolni.
De ugyanezt a kitartást szeretném érezni a másik oldalról is.
Nem baj, ha nem, akkor megyek tovább. Már megtanultam hogyan kell
elengedni azt, aki nem érdemes a figyelmemre. Már erős vagyok.
Tisztában vagyok önmagammal. Hibáimmal és értékeimmel egyaránt.
Ismerem céljaim, vágyaim, elvárásaim, értékrendem. Ezek szerint
megyek és harcolok. Viszont már nem elvakultan, bármi áron. Csak
és kizárólag azért, aki szintén hajlandó értem tenni. Megadom
az időt, a teret és a lehetőséget is. Csak rajtad áll mit
kezdesz vele. És leginkább rajtad áll, tőled megkapom-e
ugyanezeket.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
hűű, egy ilyen nő kell. :)
VálaszTörlés