A
karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a
jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden
nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél
vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a
boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a
hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká
válnak.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése