Felejtsd
el, ha azt érzed, rossz úton jársz. Ne gondolj soha arra, hogy nem
jó emberekkel vagy. Mindig pontosan az történik, aminek történnie
kell. Minden érted van, élménynek, leckének, állomásnak,
lépcsőfoknak, dobbantónak. Csak és kizárólag olyan emberekkel
találkozol, akikkel dolgod van. Kivel hosszabb, kivel rövidebb
ideig. Kivel könnyebben, kivel nehezebben. De mindenki pontosan
annyi ideig és olyan módon lesz jelen az életedben, hogy az téged
szolgáljon. És mikor elvégeztétek a közös munkátokat,
búcsúzzatok. Nem, ez nem szabad, hogy fájjon, hisz ő pontosan
azért fog kiesni az életedből, hogy a hiánya újabb
találkozásoknak adjon helyet. Engedd el. Mosolyogva.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése