Ne
erőszakold meg a szeretetet. Hagyd, hogy jöjjön, és merd
elfogadni mindenkitől. Bárkitől. Nyiss, hallgass, figyelj, sosem
tudhatod, hogy ki adja meg a löketet. Fogadd el azt, amit kapsz
akkor is, ha annyira kevés, hogy legszívesebben összetörnéd az
egész világodat, és bizony a szíveddel kezdenéd a rombolást és
abba sem hagynád addig, amíg szilánkjaira nem törik. Ülj le.
Törődj magaddal. Fogadd el, hogy először magadtól kell
szeretetet és törődést kapnod ahhoz, hogy más is adhasson. Ne
függj mások érzelmeitől, visszajelzéseitől, mert megnehezíted
az életed. A szeretet az csak úgy jön, nem erőszakolhatod meg.
Kiveheted bárhonnan, rajtad áll, hogy mennyire válogatsz.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése