Rakd
le a fájdalmakat, búcsúzz el tőlük, ideje megszabadulnod a
súlytól. A tehertől, attól, ami visszatart, ami bezár, ami nem
engedi, hogy boldog legyél. Gúzsba köt, minden lépésedet
nehezíti, mert úgy gondolod, hogy vannak dolgok, amik nem
változhatnak, közben meg minden döntés kérdése. Építs egy
életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs
fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is
vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy. Odáig
nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat
pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra
találni.. Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból
mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése