A
szerelem
valójában vörös szaténba csomagolt erőszakos akarás. Úgy
vágyjuk a másikat szőröstül-bőröstül mindenestül magunkénak
tenni, hogy közben pontosan tudjuk, a birtoklástól csak
sérülhetünk. A boldogság folyamatos harc eredménye, aki elkerüli
a konfrontálódást, lesheti a királyfit – kacsint. –
Meglátásom szerint, a mindent elsöprő szerelmekben mindkét fél
birtokolni akarja a másikat, ettől lesz a kapcsolat emésztően
borzalmas, vészjóslóan romantikus és gyönyörűen végzetes.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése