Életed
során szív és ész rengeteg csatát vív. Az eszed mindig tudja mi
volna a jó, mi lenne a helyes, ám a szíved minduntalan más utakon
jár. Az ész mérlegel, értékel, viszont szeretni csakis szívvel
lehetséges. Míg az ész mindig a könnyebb utat választja, a
biztonságot, a járhatót, addig szíved kanyargós, akadályokkal
teli utakra kalauzol. Bármily veszedelmes is, a kettő közül nem
mindig választhatod a könnyebb utat, mert bár legyen az az út
biztos, sosem fogja megadni azt a boldogságot, ahová szívedet
követve jutnál el.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése