Nem
is hinné az ember, de olykor a lemondáshoz sokkal több bátorság
kell, sokkal több lelki jelenlét, mint magához a harchoz. Igen,
megtehetnéd, hogy harcolsz, a nyomába eredsz, megmozgatsz minden
követ, hogy elérd a célod, viszont legbelül te is érzed, hogy
valami visszatart. Érzed, hogy le kell mondanod, el kell engedd,
hogy még nem érett meg az idő a cselekvéshez. Lemondasz róla
annak tudatában, hogy legjobb döntésed szerint cselekedtél, s az
idő majd téged igazol. Addig pedig nem tehetsz mást csak kivársz.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése