Történhet
bármi a világban. Lehet kitűnő munkánk, jól fizető állásunk,
bejárhatjuk a világot. Elérhetjük a csillagokat, de mégis,
életünket a MÁSIKHOZ fűződő viszonyunk határozza meg.
Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk. Nő és
férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja, ez viszi
tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy
éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben, a déli harangszóban,
egy illatban, a szépre sikerült gondolatban... mindenben. Ha nehéz
a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van, ha ragyog rád a
napfény, mind-mind miatta van. A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi
miatt. Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie.
Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes. Csak
együtt. Ketten.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése