Életünk legintenzívebb érzése valószínűleg a szerelem. A szerelem megélesíti érzékeinket, és gyakran nem is sejtett lehetőségeket tár fel. A szerelmes ember számára nincs lehetetlen, mintha szárnyakat kapott volna. Találkozunk valakivel, beleszeretünk első látásra, felfedezzük, hogy egymásnak vagyunk teremtve, és szívünk végre visszhangra talál. A szerelmesek idővel saját nyelvet alakítanak ki, félszavakból, mozdulatokból is megértik egymást, bizonyítva összetartozásukat, és hogy egyformán látják a világot.
Bejegyzések
Bár nem akarok egyszerre sziruposnak és depresszívnek hangzani, de a szerelem fáj. Ettől lesz igazán jó, amikor minden rendben van. Gyakran hallja az ember, hogy a kapcsolatokon dolgozni kell, de ezt nem értjük meg igazán addig, amíg mi magunk nem voltunk ilyen helyzetben. Pedig ez az igazság - kompromisszumokat kell kötnünk és áldozatokat kell hoznunk, hogy igazán erőssé tegyük a kapcsolatunkat. Ha egy kapcsolat jó, akkor a másik fél is pont ugyanezt fogja tenni.
"...a szerelemre nincs garancia. De az elmúlt utazásaim alatt megértettem, hogy ebben az életben csak az számít, hogy keressük meg a boldogságunkat, és tegyünk meg érte mindent. Mindegy, hogy ki mit mond, mindegy, hogy ki néz hülyének, vagy eszementnek, teljesen mindegy. De ha a szíved után mész, akkor van esélyed a boldogságra." ( forrás )
Nem is tudod hányszor éled újra általad a lelkem saját hamvaiból, mint egy főnix, mikor szorosan magadhoz ölelsz. Hányszor építesz újra mikor összetörnék. Fogod a kezem, vezetsz az úton és elkapsz ha elesnék. Lassan az összes álmom valóra váltod, pedig sohasem kértem. Azért figyelsz rám mert így érzed és ehhez nincs hozzáfogható dolog. Büszke vagy rám, mesélsz rólam, hogy vagyok neked. Büszke vagy arra, amit szeretek (...) elsőként törlöd le a könnyeim ha csüggednék és azt mondod: próbáld újra! próbáld meg sokkal jobban, mint előtte! Jobb emberré tettél és szeretek az lenni, aki melletted lettem. Szeretek önmagam lenni melletted. Szeretek boldog lenni Veled! ( forrás )
Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egy percnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza!
Úgy érzem az első nagyobb csalódás után már bármit kibírunk. Rájövünk, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne pótolni és elfelejteni. Idővel arra is rájövünk, hogy nem vehetjük magától értődőnek, ha valaki mellettünk van, mert bármikor elmehet. Ahogy mi is bármikor tovább léphetünk. És amit még megtanultam az első nagyobb fájdalomból az az, hogy értékelni kell a másikat! Nagyon kell értékelni. Nem szabad valaminek annyira hétköznapivá válnia, hogy ne küzdjünk érte! A mosolyokért, a szerelemért, a szép szavakért, a boldogságért - ezekért megéri küzdeni."
Választás kérdése az egész: beéred kevesebbel, vagy sem? Elfogadod, hogy bánt, vagy búcsút intesz neki? Csak azt tehetik meg Veled, amit megengedsz a másiknak. Tudd, hogy hol a határ, tudd, hogy mikor kell búcsút inteni, hogy mikor nincs már értelme ragaszkodni valamihez, ami talán soha nem is tett boldoggá. Tudom, azt gondoltad, hogy az vagy, talán még mindig. Láttál benne valamit, hogy milyen lehetne, hogy boldoggá tehetne, hogy minden megváltozhatna. Aztán semmi sem történt. Sem tegnap, sem ma - holnap sem fog. De Te még mindig ragaszkodsz egy álomvilághoz ahelyett, hogy búcsút vennél az illúzióktól, és végre a saját csodádat kezdenéd keresni. Indulj el, bízz benne, hagyd, hogy megtaláljon - hiszen létezik.
Minden csók, amiről azt gondoltam, tönkretette az életemet, valójában új kapukat nyitott. Csak nem mertem átlépni rajtuk. Lehet, hogy csak délibáb, de most úgy érzem, te vagy a remény arra, hogy elhagyhatom a ketrecemet. Te bíztattál, hogy az ember bármikor bárkivé válhat. Én most szabad akarok lenni. Levegőre van szükségem. Te vagy a levegő. Ha veled vagyok, éltetsz, nélküled viszont fulladok.