Választás kérdése az egész: beéred kevesebbel, vagy sem? Elfogadod, hogy bánt, vagy búcsút intesz neki? Csak azt tehetik meg Veled, amit megengedsz a másiknak. Tudd, hogy hol a határ, tudd, hogy mikor kell búcsút inteni, hogy mikor nincs már értelme ragaszkodni valamihez, ami talán soha nem is tett boldoggá. Tudom, azt gondoltad, hogy az vagy, talán még mindig. Láttál benne valamit, hogy milyen lehetne, hogy boldoggá tehetne, hogy minden megváltozhatna. Aztán semmi sem történt. Sem tegnap, sem ma - holnap sem fog. De Te még mindig ragaszkodsz egy álomvilághoz ahelyett, hogy búcsút vennél az illúzióktól, és végre a saját csodádat kezdenéd keresni. Indulj el, bízz benne, hagyd, hogy megtaláljon - hiszen létezik.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése