Holnaptól csütörtökig nem nagyon leszek gépközelben, mert felkészítő napok lesznek az egyetemen. *.* Nem valószínű, hogy lesz friss, de majd igyekszem azért. :) Puszi Mindenkinek. :) ♥ U.i.: Tegnapi volt eddig a leglátogatottabb nap, 851 oldalmegjelenítés volt. Ezt már most sikerült túl lépni, pedig még csak 10 óra lesz. Örülök, hogy ennyien olvassátok a blogomat. Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek. :)
Bejegyzések
Tudod, néha úgy érzem hogy egyszerűen csak le szeretnék ülni egy padra és nem gondolni semmire, sem a tegnapra, sem a holnapra, sem a mai napra, sem arra hogy mit kell csinálnom, sem arra hogy mennyi az idő, csak ülnék és nézném ahogy az emberek élnek. nézném azt aki lehajtott fejjel megy az utcán, azt aki nyomkodja a telefonját, azt aki párjával sétál, azt aki ül és néz engem néz mert ő is azt csinálja amit én. csodálja a világot az embereket..csak ennyit szeretnék. néha egy pillanatot amikor leülhetnék és csak bámulhatnék. olyan jó lenne...de szalad a világ s nem vár semmire és senkire!
" Tényleg elvesztek az értékek? (...) Te kit látsz a tükörben és kinek érzed magad? Ha ebbe a játékba szállsz bele, akkor benne is maradsz; nincsen kiút vagy vissza, csak előre a semmibe; nem szól apuci, ha a szakadék előtt állsz egy centire. De tényleg ennyire nagynak érzed magad? Hogy majd megáll az élet, az utca meg az évek? Ez Magyarország baszki, nem a hollywood-i fények... "
" Hogy ki vagyok én? Egy hangtalan kiáltás, egy felszáradt esőcsepp maradéka a sivatag homokján, egy ajkak nélkül születő csók, egy kéztelen kézfogás, egy nem látott látomás, egy bennragadt vallomás, egy sosem volt létvilág... én vagyok az olvadó hópihe egy tiszta szív forró sóhaján, s én vagyok a BOHÓC, hogy nevess az elmúlás fájdalmán... "
Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.
" Közel sem vagyok tökéletes... Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam. "
" Csalódtam. Megint csalódtam. De nem baj, majd idővel jobb lesz –mondogatom. De nem. Soha nem lesz jobb. Mire kiheverném az előző csalódást már rögtön jön a másik. Mintha egy hülye körforgás lenne az élet. Mert az is. Egy rohadt körforgás az egész élet. Megismersz valakit, megszereted, csalódsz benne és szakítotok. Aztán megint megismersz valakit és kezdődik előröl az egész. Azt mondják, hogy más vállán könnyebb a feledés. De nem mindig. Megszereted azt a srácot is. És benne is csalódnod kell. Ez lenne az a csodás, boldog élet amiről mások beszélnek? Mert szerintem ez nem a csodás boldogság. Köszönöm, de én ebből az életből nem kérek. "
" Kívánj valamit, de ne mondd e senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére, és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Meg van? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel! "
