"...a szerelemre nincs garancia. De az elmúlt utazásaim alatt megértettem, hogy ebben az életben csak az számít, hogy keressük meg a boldogságunkat, és tegyünk meg érte mindent. Mindegy, hogy ki mit mond, mindegy, hogy ki néz hülyének, vagy eszementnek, teljesen mindegy. De ha a szíved után mész, akkor van esélyed a boldogságra." ( forrás )
Bejegyzések
boldog vagyok, hogy nem függök a múltamtól. leraktam a nehéz táskákat, a megszokott nyikorgású nehéz ajtó elé. csendben, hajnalban. ahogy mindig kimásztam az erkélyen is. és nem hiányzik belőle már semmi. napok óta érzem, hogy valaki lettem, aki eddig nem mertem lenni. de most, most már valóságos minden.
Egy ideje már csak keresem a szavakat, hogy hova is tegyelek. Fiókból fiókba pakollak, polcokra kiteszlek. Nézlek. Eltakarlak. Hogyan lenne könnyebb? Ellenállok, majd azzal a lendülettel át is engedlek. De legtöbbször csak nézlek. Mivé növesztjük egymást? Többek vagyunk-e egymás belélegzésénél, megálmodásánál?
soha nem lesz minden tökéletes. mindig találsz majd okot, ami miatt feladhatod ezt az egészet. és néha nagyon ügyesnek kell lenned, hogy megtaláld azt az egyetlen kis apróságot, amiért azt mondod, hogy: mégis menni kell tovább. ezt nem fogják ingyen adni, nem fogják megmutatni neked. egyedül kell előkaparni. és néha napokig csak azt fogod érezni, hogy a közelében sem jársz. vagy, hogy téged a sors biztosan elfelejtett. mindig van legalább egyetlen ok, hogy tovább csináld. viszont a legtöbbször csak akkor fogod megtalálni, mikor már végtelenül egyedül érzed magad. de aztán minden a helyére kerül.
vészesen üres vagyok néha. mintha nem értene meg senki. mintha nem is akarnám, hogy értsenek. az a fárasztó kettősség, amivel bele akarom magam préselni egy átlag létbe. folytonos küzdelem magam közt, és a társadalom által elvárt én közt. meg akarok felelni, hogy illeszkedjek. hogy ne mutogassanak rám ujjal. hogy ne egy mások által megváltoztatni való ember legyek. pedig senki nem kényszerít, mégis… egyszerűen tudom, hogy nem ilyennek kellene lennem, nem lenne szabad ennyit éreznem. a szememre tapasztanám a kezem. mégis megérzem. mégsem menekülhetek. a világ gyorsabban pörög, mint hogy képes legyek mindent feldolgozni. aztán beletörődöm, hogy nem veszem sorra a számban megbúvó ízeket. egyszerűen lenyelem sokszor ezt az életet. és úgy teszek, mintha sejtésem sem lenne róla, hogy belül tudom: élni nem csak így lehet.
ez az út elvisz valahova, ahol ott kell lenned. lehet nem véletlen nem érted el azt a buszt, és lehet nem véletlen késtél el reggel munkából. általában senkit nem nyugtat meg ilyenkor, hogy de ez éppen így volt a jó. senki nem mondja azt, hogy köszi élet ezt a pocsék napot. még az is lehet, hogy visszatekintve sem fogjuk soha átlátni, hogy mire volt ez az egész jó. de tény, hogy mindig megérkezik egy vihar. talán pont akkor, amikor nem várnánk. és néha nagyobb pusztítást hagy maga után. de értünk van. azért, hogy oda kerüljünk, ahol lennünk kell. az igazi helyünkre. minél kevésbé állsz ellent, annál hamarabb elvonul. éld át, vedd tudomásul. pihenj egyet, és aztán menj tovább!
...egyedül kell a célokat kitervelni, egyedül hinni benne, mélyen legbelül, hogy sikerülni fog. még akkor is, ha ezerszer elbukunk közben. vagy megsérülünk. hiszek abban, hogy ha feladjuk, akkor már nagyon nehéz visszatérni. akkor nagyon nehéz helyette valami újat találni. tartsunk igényt egy korlátlan életre, ahol bármit elérhetünk, amit csak szeretnénk. lássuk be, ha a körülményeink korlátoznak, és fogságba ejtenek. és akarjunk kitörni. higgyünk benne, hogy a képesség bennünk van, a vágy mellett. és igen, néha mintákat kell keresni. át kell fordítani az irigységet belül, és azt mondani, hogy ha neki sikerült, akkor én is meg tudom csinálni. legyen ez egy kiinduló pont. kezdj hozzá!
Rengeteget veszítettünk. Mégis azt gondolom, hogy a lehető legszerencsésebbek vagyunk, hiszen átélhettük milyen az igazi szeretet. Olyan önzetlen és tiszta szeretetben fürdettek minket törékenyeket ezek a szülők, nagyszülők és rokonok, ami talán páratlan életünk során. El nem múlik belőlünk. Részünk már. És sokszor, ha kiszakad a tüdőnk a félelemünkben, akkor csak arra kell gondolnunk, hogy fentről vigyáznak ránk. Talán még nagyobb szeretettel őriznek, mint arra itt képesek voltak.
Szeretni szeretnék valakit, aki halhatatlan. Bármit, ami örökké képes tartani. Amit el nem ragadhat a szél, vagy fel nem égethet a nap egy-egy felelőtlen sugara. Ostobán múlatom magam, az idővel. Vigyen messze valaki, aki elfelejt majd visszahozni. Aki arcomra ragaszt hártyás szárnyakat. Aki nem holdfényből lesz és viaszból. ( Forrás )
