Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2014
Kép
- Milyen szerelmesnek lenni? (...) - A legcsodálatosabb és legszörnyűbb dolog, ami az emberrel megtörténhet. Tudatában vagyunk annak, hogy rábukkantunk valami egészen hihetetlen dologra, és örökre meg akarjuk tartani, aztán minden egyes percben rettegünk attól, hogy elveszítjük.
Kép
Szenvedély.. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.
Kép
Te még létezel. Én még létezem. De mi már meghaltunk.
Kép
A férfiak is lehetnek magányosak. Nemcsak a nők. Egy férfi is vágyhat egy igazi nőre, amilyet nem talál. A férfiakat is üldözhetik, lefáraszthatják, átverhetik, untathatják a nők. Egy férfi is lehet érzékeny. Lehet igényes és kulturált. Lehet akár normális is. Lehet magányos úgy is, hogy leül vele szemben egy egzotikus, vidékről feltörekvő nő, köldökig kigombolt felsőben. Érezheti úgy egy férfi is, hogy inkább vágyik a szerelemre mint a kalandra. Ahogy mi nők is lehetünk szörnyűek és elviselhetetlenek. Lehetünk rámenősek, lehet szerencsétlen szövegünk.
Kép
Idővel az ember megtanulja mit jelent élni. Úgy igazán. Felnövünk, rájövünk, hogy mire van szükségünk, és nem engedjünk, hogy ránk erőltessék mások a saját akaratukat. Szeretünk, reményekkel, vágyakkal és rengeteg szenvedéllyel. De az idővel azt is megtanuljuk, hogy ha már nem azt az életet éljük, amire vágyunk, rengeteg fájdalommal, de tovább kell lépnünk! Sose félj megtenni egy olyan lépést, amiről tudod, hogy hihetetlenül nehéz, de később sokkal nagyobb Boldogságot hoz a mától! Egy ideig szomorúnak kell lenned ahhoz, hogy újra mosolyoghass. Fájni kell valaminek, hogy a hétköznapi mosolyod az idővel különleges mosollyá változhasson! És tudod, ez jelenti azt, hogy igazán élni...
Kép
Mily tragédiának éljük meg, mikor éveken át keressük Őt. Aztán idő közben meg is találjuk a személyt, aki felér hozzánk. Viszont valamiért az élet közbeszól, hogy bár megtaláltad, még sem lehettek együtt. Még nem, vagy talán sohasem. Próbálsz tovább lépni, jönnek próbálkozások, személyek, akik bár megközelítenek, még sem tudnak felérni hozzád. Nem úgy, mint Ő. Hiába vagy netán boldog, hiába vagy valakivel, mégis Ő rá gondolsz mellette, s a legcsendesebb perceidben szintén. Hogy mi lenne HA, milyen lenne Vele, Vele átélni mindezt. Érzed ezt az űrt senki sem lesz képes betölteni, csakis Ő. Nem minden kapcsolat hivatott beteljesülni, azonban jó azt remélni, hogy egyszer minden a helyére kerül. Akár Ő mellette, vagy netán jön majd valaki, aki betölti és felülírja a mindenkori űrt.
Kép
Olykor éveket húzol le olyan ember mellett, akivel már utad rég nem fut össze. Talán a megszokás, vagy a félelem a változtatástól, az egyedülléttől. Az is lehet, hogy még a csöppnyi szeretet, az emlékek, ami összeköt kettőtöket. Viszont érzed, hogy nem jó, nem találod mellette helyed. Mennél, maradnál, már magad sem tudod. Viszont be kell látni, hogy ha már nem megy, akkor el kell engedni egymás kezét, hisz az ember legszebb éveit képes elvesztegetni csupán félelemből. Két embernek addig van maradása egymás mellett, amíg tudtok mit mondani a másiknak, amíg a kapcsolat, a másik fél folyamatosan tanít, többé tesz. Mikor van miért, van kiért áthidalni a problémákat, együtt legyőzni azokat, kéz a kézben. Együtt, egymásért, önmagadért.
Kép
Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor az a legjobb nekünk, ha magunkba fordulunk. Ha mi gyógyítjuk meg saját magunkat. Megállunk egy pillanatra. Már csak egyetlenegy szó van, amit ki tudunk mondani: elég. Ezek azok a helyzetek, amikor a szavak már nem érnek semmit. Amikor nem akarsz mondani többet, csak ennyit. Elég volt. Az eddigi életedből, a szomorúságból, a negatív gondolatokból, az emberek mocskaiból és mindenből, ami hátráltatott. Hirtelen elég az egész világból és mindenből, ami körülvesz, mert úgy érzed, már nem ott vagy, ahol lenned kell. De elveszteni önmagunkat tulajdonképpen jó, mert általa új helyeket ismerhetünk meg, talán sokkal jobbakat. Elindulsz a keresésre, és csodákkal fogsz találkozni. Csak így tudunk fejlődni.
Kép
Kép
Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végéig boldogtalan, de csalódások nélkül!
Kép
Felébredek, szomorúan nézek utánad, mert minden, amik voltunk és lehettünk volna, az most eltűnik, nekem pedig már semmi erőm az emléked után futni. Már nem tudok mosolyogni, én elveszett lettem, mert odaadtam neked a szívem. Menekülnék innen, elmennék messzire, de itt maradok, magammal maradok, nélküled maradok.
Kép
A szeretet nem múlhat el – megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy „az idő majd begyógyítja a sebedet”. Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Kép
Csak két láb kell. Két olyan erős láb, amit nem tudnak kirúgni alólad, vagy ha mégis, képes újra felkelni, lábra állni, lépni egyet, leporolni magát, és ezredszer is folytatni az útját. Akkor is, amikor újra meg újra elgáncsolják, akkor is, amikor már senki sincs ott, hogy támogassa. Ne akarj mást, csak ezt. Merd használni. Tudd, hogy elbír, hogy benne van a következő lépés. Hogy képes a folytatásra.
Kép
A véletlen hozta őket: a legszebb perceket, a betoppanásokat, a meghatározó találkozásokat, a nagy pillanatokat, öleléseket, egymásra találásokat. Azokat, akik észrevétlenül, megjósolhatatlanul toppantak be az életedbe, teljesen átrajzolva azt, időről-időre eltűnve, majd visszakúszva a mindennapjaidba. A nagy percek csak úgy jönnek. Ők azok, amikre majd évek múlva is emlékszel, amik többé tesznek, hiszen színt varázsolnak az életedbe. A pillanatokat nem tervezzük, ahogy a boldogságot sem - az csak úgy megtörténik, az Élet hozza, alakítja, te meg vagy megéled, vagy nem. Ellenkezhetsz, szabadkozhatsz is, de akár egyszerűen csak beleengedheted magad a pillanatban, ami úgysem jön vissza újra.
Kép
Tudnod kell, hogy rengeteg embert nem azért hord melléd a szél, hogy egy egész életen át fogja a kezed... lépkedj mellette, míg dolgotok van egymással. Élvezd a pillanatot, szívd magadba a jót. Aztán mikor eljön az idő a búcsúra könnyes szemmel búcsúztok. Igen, ez valóban fájó. De gondolj arra, hogy minden okkal történik. Engedd el, és vedd észre, hogy mennyi mindent kaptál tőle. Légy pozitív! A rossz azért történik, hogy idővel ráébredj mindenre. Hogy tanulj. Hogy tudj tovább lépni olyan emberek irányába, akiktől soha-soha egy cseppnyi rosszat sem fogsz kapni.
Kép
Az életben minden változtatáshoz nagy bátorság kell, és sokan erre képtelenek, mert biztonságra törekszenek bármi áron, akkor is, ha ez az ár valójában egy boldogtalan élet.
Kép
Melletted megtanultam milyen lenni. Hogy milyen az illatodhoz nőni, a rezdülésből tudni, a szemedben csodákat látni, hangtalanul kiabálni. Kicsit boldognak, fáradtnak, esténként elvétve görcsösnek, hogy milyen párnának, ölelésnek, de főként titoknak lenni. Megtanultam nem reggelizni, fűben ázni, padlón feküdni, segget rázva táncolni, aztán szétesni. Megalázkodni és elégedni, elhasználódni, nem érezni és élvezni. Játszani, ötször esni és hatszor kelni föl, bocsájtani, szerepelni, várni akkor is, ha nincs értelme. Megtanultam kedves lenni, időt sokba osztani, elhallgatni, szoknyában járni, közben nem, aztán meg gyorsan elaludni. Megtanultam, hogy milyen előtted, zárt ajtóknál állni, fejet hajtani és távolról még lenni. Egy kattintással minden fényforrást megszüntetni, fázni, beszélni, közben meg rád gondolni.
Kép
Soha, soha ne ragaszkodj olyan valakihez, aki nem becsül meg téged. Olyanhoz, aki már elmúlt. Olyanhoz, akivel kihoztátok a maximumot kettőtökből. Te is megérdemled a boldogságot. Az őszinte, odaadó, lángoló szerelmet. Az évek múlva is létező tiszta szeretetet. Érezned, tudnod kell, hol van az a pont, amikor nincs tovább. Mikor már nincs „mi”. Csak „te” meg „én”. Külön, külön. Ez a pont mindig, mindenkinél, minden életszakaszban, kapcsolatban és helyzetben máshol van. Azt kell észrevenned, hol van a határ a magabiztos, összeszedett, jól átgondolt harc, és az elkeseredett, reményveszett, izzadságszagú küzdés között. Tudom, nehéz felismerni ezt a vonalat, de mikor megérzed, azonnal lépj tovább. Hagyj abba mindent! Engedd el! Hisz aki hozzád és az életedbe való annál nem számít sem idő, sem tér, sem távolság. Semmi. Ő akkor is ott lesz. Később. Máshol. Valahogy. Akárhogy. De újra jelen lesz. Aki pedig nem neked való annál hadakozhat, viaskodhatsz, taktikázhatsz kifulladásig. Soha nem les…
Kép
Szarul voltam, millió darabból kapartam össze magam, de megcsináltam. És ez a lényeg. (...) Nem a múltam, hanem az, akivé lettem.
Kép
Te nem szeretsz engem. Hittem, bíztam, vágytam, akartam. De nem megy. Neked nem kellek igazán. Sőt, neked semmi sem kell belőlem, abból, ami valójában vagyok. Próbáltam türelmesnek lenni. Várni. Mindent megmagyarázni, de azt hiszem, nem akarom ezt tovább. Miért csak nekem kellene tennem valamit kettőnkért? A tüzes, odaadó lányt újra elő tudnád hozni. Küzdjek tovább? Minek? Eddig nem ezt tettem? A szép szavak immár kevesek, nekem már bizonyíték kell. A hiányzol és vágyom rád sokat elhangzott. A csókod, ölelésed, közös idő többet mondanának minden szónál. De hidd el küzdök. Csak már máshogy. Leginkább azért, hogy felejtsek. Azért, hogy elfogadjam az egészet, ami kettőnk között történt. A döntésedet. A nélküled töltött hosszú napokat. De már nem fáj, már nem mar. És bár lényed parányi része még mindig szívemben ücsörög, döntenem kellett. Elfáradtam. Már nem tudok tovább próbálkozni, mert nem érzem, hogy kellene. Nem, nem feladtam. Én megtettem mindent. Most félreállok. Megyek az utamon t…
Kép
Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.
Kép
Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha... De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek... És elérkezik a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned.
Kép
Vannak olyan pillanatok amikor elhisszük, hogy ez örökké tart, hogy nem lehet vége... mind félünk a változástól. Rettegünk attól, hogy, aki a legjobban szeret az elhagy minket. Tudod, vannak, akik meg sem merik próbálni mert féltik a szívüket, de ezzel a boldogságtól is megóvják, ami az egyik legjobb része lehet az életnek. Nem tudhatjuk, hogy pontosan hol ér véget a múlt, és hol kezdődik a jövő, mikor élünk a jelenben... de, ha ma vagy holnap eltűnnék a világról, akkor azt szeretném, ha lennének néhányan, akik azt tudják mondani, hogy jó volt szeretni ezt a lányt.
Kép
Gondoltál már arra, hogy minden okkal történik? Szomorú vagy, hogy majd később boldogabb legyél, elengeded, hogy majd később mást szerethess, és elfelejted, hogy majd később újra mosolyoghass.
Kép
Nem, nem vagyunk rendben. Kell valami... jó. Kell valami, amit helyesnek érzek. Nem vagyok letörve, nincs összetörve a szívem, nem gyászolok. Nem halt meg. Csak odakint van. Odakint éli az álmait, és tudom... tudom, hogy boldog, és ezért büszke vagyok rá. De van ez az érzés, ami miatt nem lesz teljesen igazságos, vagy jó. Ő éli az életét, napról napra, boldogan, nélkülem. De minden reggel felkelek, és itt ez az űr, ez az érzés... Lehet, hogy az én álmaimnak vége. Lehet, hogy én már megéltem az álmom, és most vége. És most valahol máshol van, én pedig elengedtem.
Kép
Addig, amíg magad körül keresed a boldogságot, folyton csalódni fogsz. Magadra fognak hagyni, boldogtalan leszel, és bizony teljesen mindegy lesz számodra, hogy a világ mely pontjára mész, valamiért nem fog menni. Keresni fogod a boldogságot, látni akarod, tapasztalni, de egy dolgot elfelejtesz: az otthon nem valami, amit kint találsz meg, az csak benned lehet. De ahhoz bizony ismerned kell magad, tudnod kell, hogy mi tartozik hozzád, és ahhoz bizony néha magadra kell maradnod. Még véletlenül se hidd azt, hogy az élet igazságtalan ilyenkor. Ő csak megmutatja, hogy mire vagy képes, hogy milyen erő van benned.
Kép
Meg lehet tanulni, hogy a megfelelő férfit szeressük? Persze. Inkább azzal van gond, hogy elfelejtsük a nem megfelelő férfit, aki csak úgy belépett az életünkbe, kopogtatás nélkül, mert arra járt, és látta, hogy nyitva az ajtó.
Kép
Minden mélypontban van valami közös: az érzés, amikor már unod, amikor belefáradsz. Olyankor sokkal kevesebb erőre van szükséged ahhoz, hogy megtedd a következő lépést, mint ahhoz, hogy képes legyél elviselni azt, amiben épp vagy. Érj el erre a pontra, és rajzolj át mindent: a napjaidat, a heteidet, tudd, hogy mit akarsz, és ne hagyd, hogy mások letérítsenek az útról. Azt akarják majd, hogy feladd. Hogy ne csináld tovább, hogy te is vesztes legyél - mint ők. De a győztest egyetlen dolog különbözteti meg a vesztesektől: az, hogy bízik abban, hogy bármire képes.
Kép
Lehet, hogy a szerelem csak egyszer jön el az életben. És ha elszalasztod, nincs rá több esélyed. Legyeskedsz körülötte, és várod, hogy szabad legyen, majd reménykedsz benne, hogy viszonozza az érzelmeidet, de ez nem elég.
Kép
Igazából nem a remény hal meg utoljára, hanem a remény öl meg. Végül is minden magányos szívet ő készít ki. Ő adja meg az utolsó pofont. Akkor is, ha magunknak teremtjük meg, akkor is jön, ha nem akarod. Könnyű elhatározni, hogy nem érdekel semmi, de nehéz rájönni, hogy ezt nem teheted meg következmények nélkül. Valahogy reggelre mindig letisztulnak a gondolatok. Más színben kezdjük látni a tegnap estét, jó esetben nem gondolunk rá többet. Meg kell tanulnod, hogy nem kell minden lehetőséget kihasználnod, nem kell, hogy a részese legyél valaminek, ami nem létezik. Maradj azon a helyen, ami neked való. Ott ahol nem élnek csalók, csak mesebeli lények. Ezer elrontott nap sem ér fel egy olyannal, amiért érdemes volt élni...
Kép
Azt ígértem, hogy erős leszek, mégis a fájdalom újra írja a sorokat. Ha meg akarsz érteni, tudnod kell, hogy a szavaknak súlya van. Már rég nem hibáztatok senkit azért mert a könnyebbik utat választotta. Megbocsájtottam mindenkinek, akiknek nem voltam elég, akik nem tudták mit jelent, küzdeni. Valahol mélyen egy apró hang azt suttogja, hogy még sosem voltam ennyire egyedül. Fenn a magasban, mikor lent hosszú csaták dúlnak. Azt hittem, hogy minden a helyén lesz, én mindig csak azt akartam, hogy jó legyen. Most viszont én nem találom a helyemet. Pontosan mikor történt mindez? Egymás után következő napok peregnek a szemem előtt, amelyeknek nincs értelmük. Van itt bent valami, amivel már nem tudok tovább küzdeni. Szép lassan a ragyogó csillag, lehull az égről, ahol oly sokáig szerették.
Kép
Akkor jöttem rá, hogy már régóta nem hiányzol. Nem hiányzik az érzés. Csak azt akartam, hogy úgy legyen, de feladtam és már bármit teszek vagy mondok már nem jön vissza. Egy embert elengedtem, és ez nem könnyű feladat. Egyszerűen nem kellesz te sem és nem kell senki más sem. Elegem lett abból, hogy folyton idióták miatt kerüljek padlóra.
Kép
Kép
Változóban a világ és vele együtt te is. Nap nap után. Amit tegnap még természetesnek vettél, holnap már lehet a semmibe vész. Semmi sem örök. Elmúlás és újjászületés kéz a kézben. Embereket, helyeket hagyva magad után mész előre utadon, olykor erőtől duzzadva, máskor éppen csak bicegve. Megtapasztalni, megízlelni, átérezni, a végén pedig, ha itt az idő elengedni. Ragaszkodni, de csak annyira, amennyire kell, amennyire szükséges. Egy pillanattal sem tovább, hisz nem is lehet. Minden mi körülvesz, mi igazán számít illékony és törékeny, megragadni nem igazán lehet. Csak az érzések, az emlékek, mik hozzád nőnek. Ez minden, amit utad során magaddal vihetsz.

Kép
Bármit is akarsz az életben, azért akarod, mert szereted. Gondolkozz ezen egy pillanatig. Nem akarsz olyan dolgokat, amiket nem szeretsz, ugye? Minden ember csak azt akarja, amit szeret.
Kép
Mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért. Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva. (...) Aki szeret, az legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit. Az igazi szeretet a teljes odaadás aktusa...
Kép
Nem veszíthetünk el senkit, mert nem is birtokolhatunk senkit, de a legnehezebb bírni és tartani magunk mellett egy lelket. A hétköznapokban, a boldogtalanságban. Mert a jóban könnyű együtt lenni. Az igazi feladat melletted maradni, ha minden összedől.
Kép
Ha be tudnám bizonyítani neked, hogy milyen fontos vagy nekem, talán még te is hinnél bennünk, de minél tovább gondolkodom, annál jobban érzem, hogy te ezt sose hinnéd el nekem, soha nem is fogod, mert Mi vagyunk azok, akik nem bírják egymás nélkül, de együtt sem.
Kép
Tanuld meg addig élvezni, amíg tart. Ha el tudod fogadni azt, hogy minden csak addig tarthat, ameddig kell, akkor egy percig sem fogsz szomorkodni. Minden egyes pillanatáért hálát adsz, mert sokaknak egy pillanatra sem adódik meg az, amit te átélhetsz akár nyolc percre, akár többre. Nem kell több – ne követelőzz. Lehet, hogy nem is vinne előre. Az sem kizárt, hogy nem ettől leszel boldogabb. Hagyd, hogy az Élet megmutassa, hogy ő miért jött. Hogy mi a feladata, hogy miért került az utadba. Lehet, hogy többet nyújt azzal, ha nem rögtön kéz a kézben másoknak szerelmet tettetve jelentek meg előttük csak azért, mert ez így szokás. Nem. Nem az. Hagyni kell, ha lángol, meg kell élni minden pillanatát, de el kell tudni fogadni, ha vége van, és ennyi volt. Tovább kell lépni. A nagy lángnak az a veszélye, hogy idővel saját magát emészti fel – szóval csak óvatosan. Ha berobban az életedbe, és majd megőrülsz, akkor egy picit mindig hátrálni kell. Megélni, élvezni, de higgadtan, nem hagyni, hogy …
Kép
A búcsúzás nem számít, egyáltalán nem. Ami igazán számít, az az idő, azok a napok, amit az elválás előtt együtt tölt valakivel az ember, és azok az események, amiket együtt éltetek át, és amire emlékezni lehet.
Kép
Elmúlt minden, és már nem bírok utána nézni. Elmúlt, aki voltam, akik voltunk, elmúlt az, amire azt hittük, hogy örökké lesz. Minden megváltozott, és bevallom, igazából nagyon nehezen törődtem bele. Eddig nem értettem miért van az, hogy ami egyszer elkezdődik, annak muszáj, hogy vége is legyen. De mára már megértettem, sok fájdalommal, de megtanultam, sikerült! Hálás vagyok a rosszért is, most őszintén köszönöm meg mindennek és mindenkinek, mert a fájdalom tett erősebbé, azzá, aki ma vagyok, mert általa növünk fel, méghozzá a maga idejében... És ezt meg kell köszönni az életnek.
Kép
Kitudja mióta futjátok ugyanazokat a köröket. Akár 5-10 te magad sem számolod már. Van az az ember, akit lehetetlenség kitörölnöd az életedből, mert ha akarod, ha nem örökre nyomott hagy benned. És van az, akivel ostobán kergettek valamit, ami sosem lesz teljes, akivel el kell fogadnod azt, hogy nem tartoztok össze. Igen rohadt nehéz, és sokszor inkább évekig élünk vakon abban a hitben, hogy majd visszatér, mert még nem állunk készen arra, hogy elengedjük. De az idő telik, és egy napon megfogjuk kérdezni majd magunktól azt, hogy megérte? Megérte várni valakire, és elhessegetni mindenki mást? Vagy be merjük vallani azt. hogy elszúrtuk. Nem kell bátorság ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, bátorság mindössze ahhoz kell, hogy továbbmenjünk nélküle. Mert az idő, az idő az bizony nem garancia semmire.
Kép
A nők többsége csendben tűr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek.
Kép
nem hiszem, hogy valaha is akadna bárki, aki jobban szeretne nála. nem hiszem, hogy akarok találni bárkit is. őt akarom. (Forrás)
Kép
az emberi kapcsolatok nagyon furcsák. már az, hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam. együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten, vele és csak vele szeretkezem, esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége.
Kép
Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész és mégis csak egy grimasz meg egy makacs 'mégsem megyek' lett belőle? hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: 'szeretlek'. hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor ő elhagyott. és csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? és kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje és később azt, hogy elmúlt? nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult?…
Kép
Egyedül Te adtad Nekem (. . . ) azt a szerelmet, amelyben nem maradtam magamra, amelyben semmit nem lehetett félig, alig, éppen hogy; mert minden mozdulat hiányzó része ott volt és van Tenálad, ahogy minden mondat, gondolat és tett második fele.
Kép
Úgy tartja a mondás,hogy mindnél többet várunk valamire/valakire,annál jobban értékeljük. Ez így szép és jó...De mi van azokkal a napokkal,amikor belehalsz minden egyes pillanatba?Mikor már nem is a cél érdekel és már nem is annyira fontos,csak hogy vége legyen a harcnak;és amikor eléred a célt,mivel találod magad szembe?Nem azt kapod amire számítottál és amiért annyit szenvedtél. De nyugtasson az a tudat,hogy legalább igazán tudtál küzdeni. Ez mutatja hogy ember vagy!
Kép
Mindig lesznek az életedben olyan emberek, akikkel habár már nem tartod a kapcsolatot és ma már csak elsétáltok egymás mellett, ha megemlítik azt a nevet mindig ő jut majd elsőre az eszedbe. Az órákon át tartó beszélgetések, veszekedések majd kibékülések, sírások és vigasztalások, a már-már fulladásig tartó nevetések és az a rengetek sok szép emlék, amire mindig szívesen fogsz visszagondolni, bármi is történt azóta!
Kép
Várlak… Nem számít, hány nap telik el. Hogy csak egyetlen, vagy egy év, egy évtized, egy élet… Nem kell, hogy ígérj. Nem várom. Semmit sem várok. Semmit sem várok el. Nekem elég, hogy itt vagy. Hogy türelmes voltál, türelmes vagy hozzám, hogy megtanítasz a legnagyobb titokra, a szeretet titkára. Hogy minden pillanatban érezhetlek. Most. A jelenben. A jövő pedig titok. És a legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz. Amire vigyázunk, amit védünk, óvunk… mint egy rózsát a búra alatt. Szabadon védve… Én így gondolok Rád. Így várok Rád. Az időtlenségünkben.
Kép
Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás, boldoggá csak önmagad teheted.
Kép
Ne máshoz hasonlítsd magad, hanem merd felfedezni, hogy miben vagy egyedi, hogy ki vagy te, hogy mi tesz boldoggá vagy épp teljessé, és fektess energiát abba. Azzal úgysem tud senki sem versenyezni, ami a tiéd...