Azt ígértem, hogy erős leszek, mégis a fájdalom újra írja a sorokat. Ha meg akarsz érteni, tudnod kell, hogy a szavaknak súlya van. Már rég nem hibáztatok senkit azért mert a könnyebbik utat választotta. Megbocsájtottam mindenkinek, akiknek nem voltam elég, akik nem tudták mit jelent, küzdeni. Valahol mélyen egy apró hang azt suttogja, hogy még sosem voltam ennyire egyedül. Fenn a magasban, mikor lent hosszú csaták dúlnak. Azt hittem, hogy minden a helyén lesz, én mindig csak azt akartam, hogy jó legyen. Most viszont én nem találom a helyemet. Pontosan mikor történt mindez? Egymás után következő napok peregnek a szemem előtt, amelyeknek nincs értelmük. Van itt bent valami, amivel már nem tudok tovább küzdeni. Szép lassan a ragyogó csillag, lehull az égről, ahol oly sokáig szerették.