Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016
Nem is tudod hányszor éled újra általad a lelkem saját hamvaiból, mint egy főnix, mikor szorosan magadhoz ölelsz. Hányszor építesz újra mikor összetörnék. Fogod a kezem, vezetsz az úton és elkapsz ha elesnék. Lassan az összes álmom valóra váltod, pedig sohasem kértem. Azért figyelsz rám mert így érzed és ehhez nincs hozzáfogható dolog. Büszke vagy rám, mesélsz rólam, hogy vagyok neked. Büszke vagy arra, amit szeretek (...) elsőként törlöd le a könnyeim ha csüggednék és azt mondod: próbáld újra! próbáld meg sokkal jobban, mint előtte! Jobb emberré tettél és szeretek az lenni, aki melletted lettem.  Szeretek önmagam lenni melletted. Szeretek boldog lenni Veled! ( forrás )
Kép
> mostantól mindig szükségem lesz Rád. <
Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egy percnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza!
Úgy érzem az első nagyobb csalódás után már bármit kibírunk. Rájövünk, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne pótolni és elfelejteni. Idővel arra is rájövünk, hogy nem vehetjük magától értődőnek, ha valaki mellettünk van, mert bármikor elmehet. Ahogy mi is bármikor tovább léphetünk. És amit még megtanultam az első nagyobb fájdalomból az az, hogy értékelni kell a másikat! Nagyon kell értékelni. Nem szabad valaminek annyira hétköznapivá válnia, hogy ne küzdjünk érte! A mosolyokért, a szerelemért, a szép szavakért, a boldogságért - ezekért megéri küzdeni."
Választás kérdése az egész: beéred kevesebbel, vagy sem? Elfogadod, hogy bánt, vagy búcsút intesz neki? Csak azt tehetik meg Veled, amit megengedsz a másiknak. Tudd, hogy hol a határ, tudd, hogy mikor kell búcsút inteni, hogy mikor nincs már értelme ragaszkodni valamihez, ami talán soha nem is tett boldoggá. Tudom, azt gondoltad, hogy az vagy, talán még mindig. Láttál benne valamit, hogy milyen lehetne, hogy boldoggá tehetne, hogy minden megváltozhatna. Aztán semmi sem történt. Sem tegnap, sem ma - holnap sem fog. De Te még mindig ragaszkodsz egy álomvilághoz ahelyett, hogy búcsút vennél az illúzióktól, és végre a saját csodádat kezdenéd keresni. Indulj el, bízz benne, hagyd, hogy megtaláljon - hiszen létezik.
A lelken ejtett seb legfeljebb heggé forr, de nyomtalanul soha nem szívódik fel.