Nem is tudod hányszor éled újra általad a lelkem saját hamvaiból, mint egy főnix, mikor szorosan magadhoz ölelsz. Hányszor építesz újra mikor összetörnék. Fogod a kezem, vezetsz az úton és elkapsz ha elesnék. Lassan az összes álmom valóra váltod, pedig sohasem kértem. Azért figyelsz rám mert így érzed és ehhez nincs hozzáfogható dolog. Büszke vagy rám, mesélsz rólam, hogy vagyok neked. Büszke vagy arra, amit szeretek (...) elsőként törlöd le a könnyeim ha csüggednék és azt mondod: próbáld újra! próbáld meg sokkal jobban, mint előtte! Jobb emberré tettél és szeretek az lenni, aki melletted lettem. 
Szeretek önmagam lenni melletted. Szeretek boldog lenni Veled!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon