Minden
mélypontban van valami közös: az érzés, amikor már unod, amikor
belefáradsz. Olyankor sokkal kevesebb erőre van szükséged ahhoz,
hogy megtedd a következő lépést, mint ahhoz, hogy képes legyél
elviselni azt, amiben épp vagy. Érj el erre a pontra, és rajzolj
át mindent: a napjaidat, a heteidet, tudd, hogy mit akarsz, és ne
hagyd, hogy mások letérítsenek az útról. Azt akarják majd, hogy
feladd. Hogy ne csináld tovább, hogy te is vesztes legyél - mint
ők. De a győztest egyetlen dolog különbözteti meg a
vesztesektől: az, hogy bízik abban, hogy bármire képes.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Ha tudnád mennyire hiányzol nekem.(...) Egy élet alatt sem tudnám elfelejteni. Elengedtem a haragomat, ahogy a bosszúvágyat is. Elfogadtam mindent Nihan. Mindent. Ez a kéz hozza el nekem a fényt és ez mutatja az utat. 10 percre visszakaptam az életem. Átjárta a szívem a szeretet. És erről nem fogok lemondani. Nem érdekel jó-e vagy rossz, amit teszek. Nem számít, hogy mit rejt számomra a jövő. Ez az én utam. Nem figyelek a bátortalan szavaidra, mert a szíved értem üvölt. Értem hullnak a könnyeid. És ha az életembe kerül is, megvigasztallak. Mert tudom, hogy engem akarsz. És harcolni fogok érte. Ahogy te is harcolni akarsz.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése