Elmúlt
minden, és már nem bírok utána nézni. Elmúlt, aki voltam, akik
voltunk, elmúlt az, amire azt hittük, hogy örökké lesz. Minden
megváltozott, és bevallom, igazából nagyon nehezen törődtem
bele. Eddig nem értettem miért van az, hogy ami egyszer elkezdődik,
annak muszáj, hogy vége is legyen. De mára már megértettem, sok
fájdalommal, de megtanultam, sikerült! Hálás vagyok a rosszért
is, most őszintén köszönöm meg mindennek és mindenkinek, mert a
fájdalom tett erősebbé, azzá, aki ma vagyok, mert általa növünk
fel, méghozzá a maga idejében... És ezt meg kell köszönni az
életnek.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése