Elmúlt minden, és már nem bírok utána nézni. Elmúlt, aki voltam, akik voltunk, elmúlt az, amire azt hittük, hogy örökké lesz. Minden megváltozott, és bevallom, igazából nagyon nehezen törődtem bele. Eddig nem értettem miért van az, hogy ami egyszer elkezdődik, annak muszáj, hogy vége is legyen. De mára már megértettem, sok fájdalommal, de megtanultam, sikerült! Hálás vagyok a rosszért is, most őszintén köszönöm meg mindennek és mindenkinek, mert a fájdalom tett erősebbé, azzá, aki ma vagyok, mert általa növünk fel, méghozzá a maga idejében... És ezt meg kell köszönni az életnek.