Rengeteget veszítettünk. Mégis azt gondolom, hogy a lehető legszerencsésebbek vagyunk, hiszen átélhettük milyen az igazi szeretet. Olyan önzetlen és tiszta szeretetben fürdettek minket törékenyeket ezek a szülők, nagyszülők és rokonok, ami talán páratlan életünk során. El nem múlik belőlünk. Részünk már. És sokszor, ha kiszakad a tüdőnk a félelemünkben, akkor csak arra kell gondolnunk, hogy fentről vigyáznak ránk. Talán még nagyobb szeretettel őriznek, mint arra itt képesek voltak.